"Szeress így, Szeress még, Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való "

"Szeress így, Szeress még, Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való "
"Kiszinezem a múlt fájdalmas emlékét"

2010. május 11., kedd

Rebeka (L)



megint írtam egy verset ezt most Rebekának *______*uncsitesómnak (L)






Rebeka



Rebeka,ő az,kiről rengeteg dolog jut eszembe,

Vele élt perceket belevéstem az emlékezetembe.



Sok együtt töltött nyár,

És még ennél is több vár...



Hiányzol te kedves lány,

Lelkemnek ez nagyon fáj.



Alig várom ,hogy újra lássalak,

És nem is kell sokáig várjalak.



Aki az én Rebekámat bántja,

Az születését is megbánja.



Élete többé nem ér semmit,

Nem fogja megérteni többé senki.



Hátunk mögött sok a gonosz árny,

Tekinteted haladjon rajtuk át.


Nem érdekel minket senki,

Tanuljon meg elfogadni!



Két rózsaszín lufi száll az égen,

Ezek mi vagyunk,az meg az élet.



Fekete szalaggal összekötve,

Mi összetartozunk örökre.



Sok furcsa ember csak néz utánunk,

De ez már mindennapi nálunk.


Ketten úsznak végig az égen,

A napfény megcsillan rajtuk szépen.


Sötét felhők sorakoznak,

Gondokat mégsem okoznak.



Vihar után kitisztul az ég,

És mindkettő még mindig él.



Együtt nézik hát a csillagos éjjelt,

Nem szakítsa őket semmisem széjjel.



Remélem tudod ,hogy szeretlek,

Téged,Rebeka,sohasem feledlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése