"Szeress így, Szeress még, Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való "

"Szeress így, Szeress még, Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való "
"Kiszinezem a múlt fájdalmas emlékét"

2011. április 13., szerda

Remény?

Végre megnyugodtam, és lemondtam a vágyaimról, amelyek elérhetetlenek voltak. Nem vártam, hogy lehet jobb, lehet más. Várakozás alatt csak annyit értettem, hogy létezem. Nem halok bele, hanem tovább lépek. Mint aki nem veszi észre mi történik vele... És most? Rossz tréfát űz velem az élet. Próbálgatja a határaimat. Közben csendben megszakad a szívem. Nem tudom hogy hogy tudnám elviselni ha most is csak egy átkozott remény tartaná bennem alelket, majd a semmibe veszik minden. S ugyanott járnék ahol eddig. Félek, hogy nem vagyok elég jó... Belenézek a tükörbe, úgylátom nincs nagy baj velem... aztán eszembe jut az... és máris ezernyi probléma merül fel. Nem tudom elhinni ,hogy valaki szerethet igy ahogy vagyok... Mint a mesében. Utálok kételyek között élni... VÁRNI... csak tudnám már. Ha akárcsak egy kis esélyt kapnék, megtudnám adni a szikrát amire szüksége van. Rettentő rossz látnom őt így, fáj a szíve , szeretné hogy szeressék, és én ezt megtudnám adni .nagyon is. Egyre jobban szeretem... Nagyon remélem hogy most jó lesz a vége, bár hihetetlen lenne számomra. FÉLEK ...