A Hold
Egyedül nézem az ablakot,
Egy halvány,hideg alkonyon.
Érzem, hogy nagyon hiányzol,
Szívem megszakad a magánytól.
Folyton csak ezt teszed velem.
Én meg mindig elengedlek.
De rabul ejt, nem tehetek róla,
Csak nézem az ezüst színű Holdat.
Várj még! ne menj el kérlek!
Úgy félek, nélküled nem élek.
Már csak te vagy akiben bízhatok,
Te vagy, kinek bármit elmondhatok.
Értelmetlenek a mondatok...
Egybefolynak a hangok...
Nem tudod, hogy mit érzek,
Azt igen, hogy már én sem.
Mért jössz el minden éjjel?
Ugyanúgy ablakomhoz érve?
És eljön a fájdalom, érzem így lesz.
De csak hallgatsz és nem segítesz.
Te is megunsz és elmész...
Magaddal viszed a fényt...
Mindenki elhagy, elveszett minden ami az enyém.
Te vagy itt velem,nem számít,meghalt a remény.
Véres könnycsepp csordul végig az üvegen.
Nem vágyom rád, csak hogy egyedül legyek.
Köszönöm , hogy nézhettelek,hogy itt voltál velem.
De feladom, győzött a rettegés, a félelem.
írta:Kodí
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése