"Szeress így, Szeress még, Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való "

"Szeress így, Szeress még, Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való "
"Kiszinezem a múlt fájdalmas emlékét"

2011. június 1., szerda

Rájöttem..

Rájöttem, hogy rohadtul elkéstem...Lekéstem valamiről amit nagyon szeretek.Nem tudom elhinni hogy hogy tudtam ennyire hülye lenni. ez is az én hibám. Semmi sem olyan mint régen. Egy hang sem,egy szó sem,egy mondat sem.SEMMISEM. nem bókol, nem kérdi többet: "Szeretsz?". És ez az én hibám.Hagytam hogy elhaladjon felettem az idő , talán ha észbe kaptam volna, még lett volna esély. Nem túl jó, sőt rossz,de nem zavar.Tudom hogy benne is van jó.De bennem "túl sok". Rohadtul fáj, hogy elbasztam ismét.Még mindig emlékszem arra, amikor megláttam először, azt a nézést, azokat a szemeket sohasem felejtem el.Kísértenek, akárhányszor becsukom a szemem, ezt látom..Csak néz azokkal a csodálatos szemekkel kíváncsi és ártatlan.Jó álca, maga az ördög.Mért kell pont ő nekem? Ilyen komoly még sosem volt.Tudom, érzem.Minden megváltozott, bárcsak előröl kezdhetném. Talán nem rontanám el mint MINDIG. Rettentően hiányzik, nem olyan mint régen. Csak történne már valami, vagy felejteném el. De akárhányszor megpróbálom elfeledni, ő talál rám, ő keres. Jó lenne eltűnni, ne tudjon rólam senki, ő sem. Ez történik ha elmondom mit érzek, felesleges, túl késő. Rossz viccet űz velem az élet, ez már sok, eleget szenvedtem már. Nagy kérés lenne egy kis boldogság? nyugalom? Egy nagy rejtély előttem, bárcsak megfejthetném és látnám mi rejtőzik a lelke mélyén. Száraz és semmitmondó szavak mik mára megmaradtak az érzelmes és igaz dolgokból. Bárcsak elmondta volna...Bárcsak más lennék...

"Szemében elveszik megtépázott lelkem.
Mámorba ejt aprócska érintése.
Felszáradt könnyeim letörli.
Titkom lassacskán felfedi.
Olvas árulkodó szememben.
Egy pillanatig elhittem..."

"Nem harcol, csak csendben megfullad a vérében."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése