Régimódi legenda
Az évek éveket kergetnek,
Veled,
Nélküled,
Elteltek, elvesztek,
Magány...
Csupa Talány...
Magasban ülsz, Te megközelíthetetlen,
Nyugalom, míg érzem: plátói érzelem.
S a nehéz csend lassan belénk mart,
Békéből szenvedélyes vihart kavart.
Az órák, órák után kúsznak,
Szeretet,
Gyűlölet,
Árulnak, megtagadnak
Júdások...
Kéjes sikolyok...
Karodban tartasz, szikla-büszke Úr,
Csókod a számon: s a szívem gyaur,
Kék hideg éjben egy dal szól fentről,
Forró testünk izzik ősi szenvedélytől.
Perceket zabálnak a percek,
Keresés,
Feledés,
Hanyatlanak, teremtenek
Mámorok
Átkozott álmok...
S a mézédes epizód lassan télbe fordul,
Jéggel égő gyertya árnya elhalványul,
Vicsorgó keresztről varjak csattognak,
Üzenik: a szívmadarak délre tartanak...
Szentirmai Mária Edit
Szentirmai Mária Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése