Karcold még szívem üveg falát...
Hagy fájjon ...
Ezt érdemlem ...
De nem tudom mit tettem...
De addig csak karcold még...
Talán olyanra vágytam, amire gondolnom sem szabadna...
Talán titkon reménykedtem...
Kár volt...
És ismét ugyanott vagyok ahonnét indultam...
Már nagyon unom...
De mégis mindig valami új, valami más...
De egyre rosszabb...
Nem szabad bízni benne, hogy lehet jobb is,
Hogy én is megérdemelném...
mert NEM!
Túl hiú vagyok belátom ...
Meghal a remény
Lassan
De biztosan...
2011. február 14., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése