"Szeress így, Szeress még, Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való "

"Szeress így, Szeress még, Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való "
"Kiszinezem a múlt fájdalmas emlékét"

2010. augusztus 28., szombat

Démoni angyal (vers)

Démoni angyal
Itt állsz elöttem fehér szárnyakkal,
Megvalósíthatatlan vágyakkal.
Bízol benne, képes vagyok még megváltozni.
De gonosz vagyok ,felesleges álmodozni.
Látom arcodon, hogy félsz ,rettegsz,
Alig állsz a lábadon, remegsz.
De én csak nagyot nevetek rajtad,
Hogy az életedet nekem adtad.
Tudom ,hogy halálosan szeretsz engem.
A halálodat fogod lelni ebben.
Halál csókját nyomtam rá a szádra,
Ez volt a halálodnak az ára.
Most már azt hiszed szeretlek.
Sorsodat adtad a kezembe.
A tűz égjen a két gyönyörű szemedben!
Szörnyű vágyak lángoljak a szívedben!
Tiszta kezeden kötözésnek nyomai.
Látszódnak a kötélnek mély vonalai.
Te csak egy angyal vagy ,túl jó ,kedves ,ártatlan.
Nem lehetsz többé az, letéptem a szárnyadat.
Félsz, hogy fájni fog amit teszek veled ,
Fájni fog ezt megígérhetem neked.
De ne törődj a kínok lázával ,csak élvezd!
A pokol tüzében égünk ketten ,hát érezd!
Harapj amíg romlott vágy tombol szívedben!
Hogy örök emlékként vésd magad az eszembe!
Ölelésed eget tépő karmolásba vesszen!
Mind vörös alagútként bukik végig a testen.
Érezd ahogyan véred buggyan ki az eredből!
S végig csordul őrül patakként a bőrödön!
Rám nézel fekete tűzben égő szemeddel,
Ordítva téped ki a szívemet gyenge kezeddel.
Utolsó lehelletemet kinyögve le peregnek,
Az életemet sötét börtönbe záró szörnyű percek.
És én ott fekszem a földön vérbe fagyva,
Te ott állsz fölöttem összezavarodva.
Akarnám hogy tudd ,lelkem mélyén szerettelek,
Szívem jó részében örökké kerestelek.
Százszor harcoltam átkozott sorsom ellen,
Mert én démon és angyal is voltam egyben .
Amit a gonosz nem engedhet,
Démon angyalt sohasem szerethet.
És átjárja szíved-lelked a fájdalom.
A halál csókja még ott ég az ajkadon.
Könnyeid a vérembe cseppenve elvesznek,
Gonoszság vörös tengerében elmerülnek.
Majd kitéped saját haldokló szívedet,
És megfogod a vérben ázott kezemet.
Az ezüstösen csillogó Hold is vérzik.
Angyalok ,démonok döbbenve nézik.
De mi már együtt vagyunk végre,
Holtan mosolygunk fel az égre.
Sohasem hagyjuk egymást el!
Mostmár örökké Szeretlek!
írta:Kodí

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése