Most meg mivan???

Ma átmentem Dorinához ...Vele és Manuval megnéztük az ÚJHOLDAT... egyik részen elsírtam magam... amikor Edward elhagyja Bellát...

Annyira áttudom érezni Bella fájdalmát:(tudom milyen az ha élete szerelme elhagyja egyről a kettőre... sokban hasonlítok Bellára vagyis a történetben bekövetkező események dióhéjban velem is megtörténtek kisebb nagyobb időbeni eltolódással.Igen pl megismertem egy azonos nevű srácot...nagyon szerettem ő is engem... aztán szakított .. nagyon rosszul éreztem magam sírtam és sírtam (depresszió???)aztán telt múlt az idő...de nem tudtam elfelejteni ...aztán jöttek a barátok kicsit enyhült a fájdalom de ott volt azért a lelkem mélyén...aztán jött valaki..egy barát akinek neve hasonlít J****-éra... nagyon nagyon szeretem Barát vagy Több? nem tudom eldönteni ..de az biztos hogy amikor vele vagyok elfelejtem kicsit azt akiért oly sokat sírtam.Próbálok boldog szívvel visszagondolni rá... de nagyon nehéz ugy érzem ez túl nagy falat nekem ..mintha rám borult volna egy fal amelyre együtt írtuk rá a nevünket gyönyörű feketén csillogó betűkkel..darabokra tört és nem lehet összerakni .. nem tudok kimászni alóla, nagyon nehéz ,de amikor velem van ez a "Barát" ugy érzem kicsit kiszabadulhatok ebből a börtönből...aztán ismét belezuhanok ebbe a végtelen fájdalomba.Tudom hogy nem szeret és azt is tudom hogy nem jön vissza soha soha soha...és ez így jobb nekünk...de akkor mért fáj ?

m1...

és itt megszakad a valóság és a film között...az én filmemben Edward nem jön vissza és nem lesznek újra együtt,nem lesznek boldogok...J**** pedig..hát nem tudom

és egy vers:

Elhagyott...

Szerettél,elmentél,itt hagytál,

Érted meg is halnék akár.

Darabokra törted szét a szívem,

Mit ér nélküled ez az élet?

Rám már nem is emlékszel,

Kértem hogy ne felejts el!

De remélem hogy ez csak egy rossz álom

Én már csak az ébredésemet várom...

Várom hogy Te ébressz fel,

és magadhoz ölelj..

Hogy rám nézzél kedvesen,

szívünk verjen hevesen.

Szép szavakat suttogj a fülembe,

és együtt maradjunk örökre.

De elmarad a gyönyörű ébredés

Így marad a gyötrő szenvedés.

Emlékek úsznak a fejemben,

És én elmerülök ezekben.

Ezek nem hagynak nyugodni,

Én pedig megfogok fulladni.

Lesz-e valaki aki segít nekem,

aki megmenti haldokló lelkem?

Egyedül nagyon félek,

Segíts nekem kérlek!

Ne hagyd hogy szívem elvérezzen,

szorosan ölelj meg engem!

Te vagy az utolsó esélyem,megmentheted az életem...

De csak egyet tehetsz,szeress ,szeress és szeress...

írta: Kodí