Csak egy érzés...
Egy fekete erdőben sétálok egyedül,
Lelkem a fák között sietve menekül.
Futok utána de nem lelem,
Már régóta itt keresem.
Nem tudom még mit tehetnék,
Jobb lenne ha őt elfeledném.
Őt, aki ellopta boldog lelkemet,
S szilánkosra törte szét a szívemet.
Se érzelem,se lélek,se szív,
Nekem nem árthat már semmi kín.
Mért is kellenek ezek,mért rohanok?
Nem is kell hiszen csak fájdalomra ok.
Mit ér a hang és mit ér a kedves szó?
Eladott léleknek már ez sem vonzó.
Majd sötét sarokba borulva előszedem az emlékeket,
Elrontott percek tépik darabokra vérző szívemet...
Nyomorult kérdések törnek elő bennem,
De olyanok mikre már senki sem felelhet.
Meddig élhetek csak félig?
És meddig lesz ez még így?
Várom a fényt, a reggelt, a szivárványt,
És a boldogságot hozó változást.
Addig pedig el kell viselni a szenvedést,
Van még időm gondolkodni és nem is kevés.
írta:Kodí
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése