-névtelen-

(névtelen)
Szüntelen várakozni a magányra
Szánalom s, hogy a szenvedés magába zár
Jeges szív mi lángokban áll
Végtelen perc karjába ránt
Gyengéden simogatja penge az árnyat
Lényem újjászületik, s meghal
Égető könnyek peregnek a halálba
Kínzó remény, mi várat magára
( Kodí)