Csalódás egy angyalban...
Ő volt az, kit hozzám láncolt az élet zord sötétsége,
S ő az kinek létezése megfakul az emlékekben.
Hisz lelke mélyén ott rejtőzik egy lény, mit még álmomban sem láttam,
A homály felfedi elnyomott titkát, melyre az elmúlásban vártam.
Mámorító szavak csábítják el védelmező karjaimtól...
Nem talál már nyugalomra a mindig hívogató hangoktól.
Elragadták, s ő hagyta hogy eluralkodjon rajta a bűnös vágy...
Bizalmam ajtaja tétovázva csendben becsukódik, s kattan a zár.
Talán rájön, eltaszította maga mellől őrző angyalát,
Talán rájön, könnyedén vállalta magára legrosszabb álmát.
De mégsem ő lesz az, kinek emléke elveszik a jelenben...
A neve egy életen át belevésve marad a szívemben...
írta: Kodí
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése