Elrabolt barátság
Összeköt minket valami erős érzés, mindenen átvezet.
Gyere kérlek, együtt éljünk át minden percet, add hát két kezed!
Mert mi ketten a véres könnyektől ázott földön is együtt vagyunk.
Nem taszít semmisem a porba, minden rosszat hátunk mögött hagyunk.
Látom szemedben, hogy érzed szívem ritmusát és minden fájdalmát.
Boldogságomért megölnéd a bánat ezernyi átkozott árnyát.
De jönnek ők, kik hazug láncra kötve szakítanak el téged tőlem.
Elfogsz feledni, emlékem a végtelen tengerbe taszítod örökre.
Éjszaka sötétségében kereslek félholtan, bármerre is vittek.
Nem bocsájtom meg nekik soha többé amit érző lelkeddel tettek.
Várok rád, várom, hogy eszedbe jusson mikor karodba zártál halkan.
Te vagy, akiről álmodtam, aki megvéd bármitől, egy őrző angyal.
Hiányod tépi ki szívemből a megmaradt erejét.
Sohasem próbálnám leölni az angyalom emlékét.
Vágyom rá, hogy újból karjaid erős börtönébe zárj,
S ismét megoszd velem lelked minden titkát, s kínját.
Félek, hogy nem jössz vissza, s érted nyúló kezeim magányra lelnek.
Érted könyörgő szavaim meghallgatásra várva a semmibe vesznek.
Ha szeretsz, eljössz értem, nem hagysz tovább szenvedni.
Ha szeretsz, nem félsz ezután sem karodba engedni.
írta:Kodí
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése